DOCHNAL Építőipari Tanácsadó Iroda

Főoldal
Szolgáltatásaink
Költségbecslés
Referenciák
Egyéb
Elérhetőségeink
További cikkek

Minőség az építőiparban: az emberi tényező

Nagyon furcsa megfigyelni a mai építőipart a minőség előállításának szempontjából. A szakma hatalmas hangsúlyt fektet a beépített anyagok minőségére, technológiai utasításokra, szállítói megfelelőségi nyilatkozatokra, ISO és egyéb ilyen követelményekre, melyek mind az építőanyagok kivesézésére szolgálnak, de senki nem veszi a fáradságát- esetleg egy felületes rápillantás kivételével-, hogy megvizsgálja az embert, azt az embert mely beépíti azt a híper- szuper anyagot. Nem vesszük figyelembe azt az emberi tényezőt, mely legalább 50%-ban befolyásolja egy kivitelezés minőségét.

Megjön a kivitelezés helyszínére a C20-as igen jó minőségű beton és Tompy Lajos XIII lilacsillagos alkőművesnek kiadják a feladatot, hogy dolgozza be azt a betont. Erre fogja magát és felvizezi a betont annak ellenére, hogy tudja, hogy a felvizezett beton minősége körülbelül két osztállyal alacsonyabb lesz-, de öt ez nem érdekli hiszen „így könnyebb bedolgozni” és „különben sem dőlt le egy épület sem amit eddig építettem”. Van tehát egy minőségi bizonyítványunk C20-as betonról, a többlet víztől lesz belőle C12-es minőségű betonunk, és mivel természetesen a kedves dolgozó barátunknak esze ágában sincs megvibrálni a betont (még ö sem tudja, hogy miért) kapunk a végén egy olyan szerkezetet, mely körülbelül egy C10-esnek felel meg. Még szerencse, hogy a statikusok mindent túlméreteznek, különben leszakadna a ház. Mondanom sem kell, hogy a betongyár által kibocsátott műbizonylat és a helyszínen lévő szerkeret még köszönő viszonyban sincs egymással, a kidobott pénzről nem is beszélve.

Mi okozza ezt? Hát az embernek nevezett tényező. Idézve egy kedves barátomat: a szakembereink egyharmadát ki kellene rúgni, a másik harmadát képezni kellene, a maradékot pedig rendesen megfizetni. A viccet félretéve, amikor egy vagon pénzt kívánunk elkölteni a házunk megépítésére, akkor nem ártana tudni, hogy kire is bízzuk rá ezt a feladatot. Mi fajta-fele ember az, aki a munka végén tartani fogja a markát, és amit előállít majd nekünk, megfelelő lesz-e számunkra?

Tudnunk kell valamit az emberekről. A legegyszerűbb dolog, amit tehetünk, hogy megtaláljuk az illető elhelyezkedését a tónus skálán, más néven az érzelmi hangoltság skálája. Ez egy olyan skála, mely az egymást követő érzelmi szinteket tartalmazza, lentről felfelé: apátia, bánat, félelem, rejtett ellenségeskedés, düh, ellenségeskedés, unalom, konzervativizmus, erős érdeklődés, lelkesedés, stb. Létezik ehhez a skálához egy táblázat is az emberi viselkedésről. Két perc alatt meg lehet találni valakit, hogy hol helyezkedik el ezen a skálán, és a táblázatból meg lehet előrejósolni, hogy milyen az illető realitása, kommunikációja, a környezet feletti uralma, tényleges értéke a társadalom számára, etikai szintje, hogyan kezeli az igazságot, bátorság szintje, a felelősség kezelésének a képessége, kitartása egy adott irányban, hogyan kezel másokat, stb.

Például egy dühös ember mindent meg fog állítani. Bármit mondunk neki, hogy megtegyen ezt nem fogja megtenni, vagy valami mást fog kitalálni, hogy az miért nem úgy van. Mindig veszekedni fog mindenkivel, még a megrendelőjével is. Soha nem fog egyetérteni senkivel és semmivel, szemrebbenés nélkül meg fog hazudtolni és másítani minden dolgot, amiben megegyeztek. Semmi nemű felelősséget nem vállal magára, mindenért más a hibás. Na egy ilyen kivitelezőt kifogni kész főnyeremény, rá sem merek gondolni, hogy milyen minőségű házat fog építeni, ha egyáltalán lesz ház. A tónus skála témakörében több száz írott oldal található, érdemes áttanulmányozni.

Létezik egy másik skála is, a tudatossági skála. Egy ember egy bizonyos tudatossági szinten helyezkedik el az élete egyik szakaszában, és az a gyakoribb, hogy az idő múlásával a helyzete csak romlik és segítség nélkül csak lefelé halad. Egyes tudatossági szintek annyit tesznek ki, hogy az adott állapotban az illető minek van tudatában, mit érzékel a környezetéből. Valaki, ha feljebb van ezen a skálán egy kicsit többet képes érzékelni a környezetéből és így tovább. Ez egy rossz példa de egy alacsonyabb tudatossági szinten lévő embernek elmagyarázni valamit, amit nem érzékel olyan mint egy vaknak elmesélni a piros színt. Hallani fogja, de nem igazán érti majd meg. Mondd el egy rossz állapotban lévő burkolónak, hogy ezt a díszburkolatot így meg így csinálja, mert ezt meg ezt az esztétikai hatást akarod elérni, és mikor befejezi a munkáját tépheted a hajadat, mert mintha egy falnak beszéltél volna. Nem vagy hajlandó öt kifizetni, hiszen tönkretette a tízezer forintos spanyol lapodat is. Ö meg nem érti, hogy mi a bajod, a legjobb tudása szerint végezte a munkáját és neki ráadásul még tetszik is. Hát így lesznek a balhék. Ne foglalkozz az emberi tényezővel és máris pácban vagy, és fogalmad sincs, hogy miért.

Minden embernek van egy esztétikai érzéke. Ha valamiről azt mondjuk, hogy esztétikus akkor azt jelenti, hogy az a dolog szép és ízléses. Nos, az ember esztétikai érzéke összefüggésben áll a tónus szintjével és a tudatossági szintjével.

Az építőipar az egy teremtő tevékenység, a semmiből csinál valamit, szemben a pusztító tevékenységekkel, melyek a valamiből semmit csinálnak. Tehát az építőiparosok nagyon értékesek, mert folyamatosan teremtenek értékes dolgokat, házakat, utakat, hidakat, stb. A tervezők pedig művészek, hiszen ők álmodják meg a jövőbeli kép megteremtését. A művészek alkotják és teremtik a kultúrát. A kultúra nem más, mint a nemzetben előállított értékek összessége. Egy Szent László Híd, egy Magyar Nemzeti Színház, egy új autópálya, egy gyönyörű családi ház,- ezek mind a nemzetünk értékei. Tehát a tervezők művészek, az építőipar egy része művészet. A művészet nem más, mint kommunikáció, minőségi kommunikáció. A tervező a művén keresztül kommunikálja a köznek a saját esztétikai érzékét. Gyakran előfordul, hogy a művész esztétikai érzéke messze felülmúlja a közönség esztétikai érzékét, és senkinek nem megy át a kommunikáció. Így születnek az elvont dolgok és a kritikusok. A közönséget ez nem értékeli, de valahogyan tisztelik a jó művészt, mert irányt mutat az életnek. Mától legyél te is műkritikus, ehhez nem kell semmi féle képzetség, fogod magad és ránézel egy műalkotásra, és döntsd el, hogy ez tetszik-e neked vagy sem. Egy műalkotás, egy családi ház, egy Nemzeti Színház attól lesz jó vagy rossz alkotás, hogy a közönség többségének tetszik-e vagy sem.

Mondok egy praktikus azonnal használható ötletet, hogyan válasszál magadnak tervezőt vagy kivitelezőt: Nézz meg saját szemeddel az illető két-három munkáját és ítéld meg, hogy hogyan tetszik neked az a minőség, ne kérd ki más véleményét. TE hozd meg a döntést, és nyerni fogsz.

Dochnal Róbert
építőmester szakmérnök



___
_______________
______________________________
___________________________________________
___________________________________________________

„Az a szándékunk, hogy professzionális mérnöki szolgáltatásainkkal és tanácsadásainkkal segítséget nyújtsunk Tervezők, Kivitelezők, Beruházók és Magánszemélyek építőipari problémáik megoldásában, ezáltal rendet víve az építőipar zűrzavarába. A Célunk a MEGELÉGEDETT MEGRENDELŐ MEGTEREMTÉSE, aki közelebb került építő szándékaihoz”